Dél Amerika: Mexico City és Peru (3.rész)

Augusztus. 20. 2008
Budapest - Cheflaszlo

Mexico City-be a buszpályaudvarról taxival egyenesen a reptérre vettük az irányt, majd kifizettük a jegyeket. A gép másnap délután indult Costa Ricán keresztül Limába. Nem tudtunk másra gondolni mint egy hosszú forró zuhanyra és egy kényelmes, tiszta ágyra, így hát megcéloztuk a legközelebbi hotelt, ami gyalogtávra volt a reptérrel szemben. Lesúroltuk magunkról háromnapos koszt, tiszta ruhát húztunk és nem pocsékolva az időt rohantunk be a városközpontba, -az Alameda Cantral-ba enni, inni, nézelődni. Mexico City csodálatos. Hatalmas katedrálisok, izgalmas múzeumok, ősrégi épületek, nyüzsgő európai jellegű kis utcák. Rosszat enni nehéz! Fillérekért grill csirkét és csípős salsa-t ettünk egy forgalmas utcai árusnál, majd átsétáltunk a "5 de Mayo" utcán a Zócalonra, -ez a világ egyik legnagyobb tere-, ott pedig belülről is megcsodáltuk a Catedral Metropolitana-t. Láttuk a telefonáló Jézus szobrot is, majd taxival kimentünk az Antropológiai múzeumba (Museo Nacional de Antropología) ahol a kollekció olyan hatalmas, hogy csak arra a kultúrára érdemes koncentrálódni ami kimondottan érdekli az embert. A sok közül: Teotihuacán, Toltec, Mexica (Aztec), Oaxana, Gulf Coast, Maya, Észak- és Nyugat Mexico. A Maya tárlatot néztük meg, az is beletelt egy órába. Onnan könnyű séta a Condesa városrész ami a trendi éttermeiről, promenádjairól és a Art Déco stílusú tereiről híres. Ilyen például a "Parque México ", ahol a mesterséges tóban kacsák úszkálnak, görkorcsolya pálya a tó körül, stb. Ez állítólag a legszebb park a városban, nagyon tetszett nekünk is.

Kellemes kora-esti séta következett, majd hirtelen elborult az ég, nagyokat dörgött és azonnal ömlött az eső. Biztos sok menedék lett volna, de mi ennek ellenére beugrottunk egy kerékpáros taxiba, az elsőbe ami elhaladt mellettünk. Látszólag meg is oldódott a problémánk, kuporogtunk benne rendesen, szinte csak a lábunk lógott ki az ernyő alól. Majd sors keze hirtelen letörte a pedált. Szegény emberünk nemcsak hogy vizesen tekert, de még a bringája is tönkrement! Felajánlottuk hogy kiszállunk, de ő egyre csak azt hajtogatta, hogy semmi baj-semmi baj. Szinte vért izzadva, talán még négy-öt utcasarkot haladhattunk amikor mondtuk neki, hogy kifizetjük a teljes összeget de inkább kiszállunk a zuhogó esőbe. Nagyon megsajnáltuk. (A video a kerékpáros élményről nemsokára a YouTube-on látható.)

Mexico City feltétlen megér egy látogatást, legalább 4 napot szánj a városra. Itt tudsz enni igazi tamale-t (kukorica levélben párolt kukorica massza, töltelékkel vagy anélkül), enchilada-t (kukorica tortilla hússal töltve és feltekerve, fűszeres chili mártásal, olvasztott sajttal a tetején). Taco-t naponta többször is ehetsz bárhol az utcán -tökéletes snack gyaloglás közben. Választhatsz kemény (kukorica) és lágy (liszt) taco közül, a töltelék salátalevél+salsa minden esetben és választatsz steak, hal vagy csirke közül. A helyiek kedvence taco tölteléke a steak-es, ami inkább csak egy apróra vagdalt ízletes mócsing. A jó pozole-ért (bőséges, zöldséges-húsos leves) érdemes étterembe menni. Talán ezek voltak azok a kedvencek amiket bátran fogyasztok egy idegen országban is. Érdemes a savanyúságokat is kipróbálni, kapsz melléjük például sárgarépát, karfiolt, vagy amit kérsz, de vigyázni kell, mert a könnyed kicsordul olyan erősek. De el kell mondanom, hogy mindegyik szinte eteti magát. Különleges ízek ezek. (A hasmenést nem tudom melyiktől kaptam, de sebaj, megérte!)

A sok autó a város egyedüli negatívuma, dízel szinte mind és a vele járó bűz pedig elviselhetetlen. A levegő nemcsak olyan szennyezett, hogy e-miatt állandó homály ül a városon, hanem a különböző sűrűségű és szennyezettségű levegőrétegek már szét is válnak és úgy kavarognak az utcákon lazán váltogatva egymást. Néhány turista orrvérzését eredményezi. (Mi csak 2 hétig köhögtünk tőle.)
A város idegenforgalmi szempontból frekventált részein minden sarkon rendőr áll. -Lehet, hogy csak szerencsénk volt, de kijelenthetjük, hogy zsebtolvajlás és rablás nincs már, legalább is olyan szinten, mint ahogy az útikönyvekben áll! Ez nem azt jelenti, hogy bátran lóbáld a drága fényképezőgéped és azt sem, hogy nyugalomban sétálgass a kietlen külvárosi részeken.

Felszálltunk a repülőgépre, amit hál istennek nem Carlos vezetett, így esemény nélkül megérkeztünk Peruban!

Az utcák tisztasága volt a legfeltűnőbb Limában. A reptérről taxival érkeztünk Miraflores-be, -a városrész ahova valószínűleg Te is majd érkezel (vagy érkeztél), a legbiztonságosabb turistaközpont. Máshova menni állítólag veszélyes.
Az utóbbi időben sok az Angol bevándorló. Csábítja őket egész Peru, így a város is. Fekvése, az óceán, az éghajlat és legfőképpen az olcsó apartman árak. Ez utóbbi talán a legfontosabb az angolnak, nem csoda hát az invázió.

Ha a Miraflores, akkor Flying Dog Hostel! Nehéz lenne kihagyni, hiszen ebben a kis környezetben van belőle, azt hiszem öt. Ez talán a legtisztább és árban is mindenképpen megfelelő szálláslehetőség. Huszonöt dollárt fizettünk két főre egy szobáért, saját fürdőszoba+reggeli. (A forróvíz fogyasztás sajnos korlátozott). Internet lehetőség és utazási "iroda" (egy asztal) is van. -Itt tudod a buszjegyeket megrendelni! A busz állomásra meg ne próbálj kigyalogolni, mert egy -még élni akaró- fehér embernek veszélyes!
Limára azért is szánj egy napot mert szinte nulla a látnivaló. Lesétálhatsz a magas partoldalra, ahonnan "lélegzetelállító" a kilátás: egy új bevásárló központ teteje, ami egy hatalmas teraszra emlékeztet. Látni az óceánt és a partját is, ami nagyon koszos. Strandokat nem láttunk 20 km-es körzetben, ami nem csoda, mert a partoldal lentről nézve kőbányához hasonlítható. Nappal sétálhatsz egyet a főtéren is, amit majd félórán belül unalmasnak találsz.

Estére viszont árusok lepik el a teret, a piros ételkocsikat kitolják. A választék a következő:

Butifarra: Hamburgerzsemlébe pakolt szeletelt főtt hús, friss (nyers) hagymakarikákkal, salátával és ízletes szósszal. Ezeket a nyersanyagokat a lapon mind külön-külön megpirítják és úgy, forrón teszik össze a zsemlét. Rendkívül ízletes, olvad a szájban!

Picarones: Csöröge fánkhoz tudnám hasonlítani, ebben az esetben tökkel készítik, karika formában dobják forró zsírba (a receptet a cikk alján megtalálhatod) és forró sziruppal, inkább forró mézzel, porcukorral kínálják.

Rizs puding (arroz con leche): Fenséges főtt rizzsel öblítettük le a butifarra-t, azért tetszett, mert nem volt annyira édes, mint ahogy azt mindig készítjük. Merőkanállal félig tesznek rizzsel egy átlátszó műanyag tálat, majd megpakolják forró áfonyalekvárral. A lekvár is és a puding is olyan, amiért most azonnal visszamennék Peruba.

Peruban mindenhol jókat ettünk és végre egy ország ahol divat a leves-evés is! Újra meg kell említenem, hogy itt sem tudtuk meg, hogy melyiktől folytatódott a hetekig tartó hasmenés!
Este megvettük a buszjegyeket, majd felkészültünk a másnapi 14 órás buszozásra, irány le délnek Arequipa, de erről már jövő héten.

folyt köv

Szerzői jog 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság Minden jog fenntartva