Már a csecsemő is megkülönbözteti az ízeket, a cukor szemmel láthatóan kellemes számára, viszont a keserű orvosságok ellen hevesen tiltakozik. Úgy tűnik, hogy a keserű íz elfogadása, egyes változatainak megkedvelése éveken keresztül tartó folyamat eredménye, de van, akinek egy élet is kevés megszokni azt, ami keserű...



A keserű ízzel sokan először a vényminták gyűjteményében ma is szereplő köhögéscsillapító által találkoztak. E kanalas orvosság egyik összetevője a dél-amerikai őserdőkből származó Cephaelis ipecachuana nevű növény gyökeréből nyert ipekakuána, ami a készítményben levő ephedrinnel együtt megszünteti a kínzó, száraz köhögést. Az ipekakuána keserű ízét hozzáadott sziruppal fedik el, hogy a készítményt a gyermekek is elfogadják.

Istenek eledele
A gyermekkor kellemes élményeihez tartozik a csokoládé megismerése. Régebben csak a keserű vagy az édes csokoládé között lehetett választani, ma az édesipar számtalan lehetőséget kínál az édes íz iránti vágy kielégítésére. A kakaófa (Theobroma cacao) dél-amerikai növény, magvaiból erjesztés, szárítás és pörkölés után kakaóvaj, -por és csokoládé készül.

A kakaófa Linné által adott neve, "istenek eledele" onnan származik, hogy a Sorbonne egyik professzora szerint a kakaó az istenekhez méltóbb eledel, mint a nektár vagy az ambrózia.

A kakaómag hatóanyaga a teobromin, a koffeinhez hasonló alkaloida. A csokoládéban hatása kis mennyisége miatt nem érvényesül, így a kakaót és a csokoládét elsősorban aromája és tápértéke miatt fogyasztják. A kakaó és a csokoládé elnevezés az indián cacau és a víz (late) mexikói szóból ered.

A kakaót és a csokoládét 1520-ban a spanyolok hozták Európába, az első csokoládégyár 1657-ben Angliában létesült. A csokoládé legegyszerűbb formája az összezúzott kakaóbabból készült massza formába öntésével előállított táblás (keserű) csokoládé.

A félédes és édes csokoládé édesítőszert és kakaóvajat, a tejcsokoládé tejport tartalmaz.

Egy csésze fekete
A keserű ízű feketekávé fogyasztásának szokása a kávébabban levő koffein serkentő hatásának köszönhető. Az Etiópiából származó kávécserjét (Coffea arabica) koffeintartalmú magjáért a trópusokon számos helyen termesztik. A kávécserje piros színű bogyóinak élénkítő hatását a X. században, Abesszíniában élő nomád törzsek fedezték fel.

A legenda szerint egy Kaldi nevű kecskepásztor vette észre, hogy állatai a kávécserje gyümölcsének fogyasztása után szokatlanul élénkek lettek.

Miután ő is megkóstolta a bogyókat, egy közeli kolostor szerzeteseinek számolt be tapasztalatairól. A kávémag pörkölése csak később vált mindennapossá. A fekete ital fogyasztását az "Ozmánli Török Birodalom" hódolt területein 1541-ben engedélyezték, s ezt gyors európai elterjedése követte.

Habzó hűsítő: a sör
A sör íze a komló miatt keserű. A gyermekek a sör keserű ízét a felnőttek sörének vagy a sör habjának kíváncsi kóstolgatása révén ismerik meg. A kóstolás ekkor még rendszerint elutasító undorodással jár. A késői kamasz- és a fiatal felnőttkorban azonban gyakran megváltozik ez a viszony, sőt ettől kezdve esetenként a kívánatosnál nagyobb mértékben fogyasztják.

A sör malátából és megengedett pótanyagokból vízzel cefrézett, komlóval, illetve egyéb anyagokkal ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxidot és 3,5–5% alkoholt tartalmazó ital. A komló (Humulus lupulus) évelő kétlaki növény. Virágtakaró levelei a sörkészítésnél nélkülözhetetlen keserűanyagot, gyantát és illóolajat tartalmaznak, amelyek a sör ízét, illatát alakítják, habzóképességét befolyásolják. Sörízesítő növényként a XI. század óta termesztenek komlót Európában.

A sört az emberi civilizáció kezdetei óta ismerik és fogyasztják. Monda szerinti feltalálója Gambrinus, Nagy Károly serfőzője, mások szerint maga a király volt. Vendéglők cégtábláján ma is gyakran ábrázolják fején koronával, kezében habzó söröskorsóval.

Mint mondják, a sör ízesítésére használt komló keserűanyagai nyugtatóan hatnak az idegekre, segítik a stressz oldását, az este fogyasztott sör segíti az elalvást. A komló anyagai gátolják a baktériumok szaporodását, újabban szeléntartalma miatt rákellenes hatásáról beszélnek.

Üdítő megoldás: a tonik
A népszerű – különféle nevekre hallgató – szénsavas keserű üdítőital, a tonik literenként 70–90 mg kinint tartalmaz. A kinin a legkeserűbb anyagok egyike. A Dél-Amerikában és Jáván honos kínafa (Cinchona succirubra) kérgéből állítják elő. A középkor egyik legdrágább, legkeresettebb gyógyszere volt, amelyet lázcsillapítónak és a malária (mocsárláz) tüneti kezelésére használtak.

A kinint az európaiak a XVII. évszázadban ismerték meg egy jezsuita hittérítő útján, akit az egyik indián fejedelem ezzel gyógyított ki a maláriából. A perui alkirály feleségét, Chinchon grófnőt is ezzel gyógyították meg 1638-ban, innen származik a gyógyszer neve.

A felfedezések korában az európaiak által feltárt területek meghódításának egyik legnagyobb akadálya a szúnyogok által terjesztett malária volt. A malária kórokozójával a kinin segítségével birkóztak meg. A történet szerint a francia hadsereg egész világon bevethető elitalakulatának, az idegenlégiónak egészségügyi szolgálatában nagy gondot jelentett, hogy a katonák vonakodtak napi kininadagjukat rendszeresen bevenni. A probléma megoldása érdekében kísérletezték ki a szükséges kininmennyiséget tartalmazó italt, a tonikot, ami kirobbanó sikert aratott. Meglehet, hogy e sikert a keserű íz elviselését megkönnyítő vodkával kevert népszerű változat is elősegítette.

Emésztő gondok
Keserű ízükről nevezetesek a főétkezés előtt fogyasztott étvágygerjesztők (aperitif) egyik csoportját képező magas alkohol- és cukortartalmú keserű italok (Benedictiner, Angosztura-keserű stb.). Az orvosságként használt "gyomorkeserűk" készítéséhez legjobban a gyógyítással foglalkozó szerzetesrendek értettek. Kezdetben ezek az italok úgy készültek, hogy a gyógyfüvek keverékét napokig alkoholban áztatták, majd cukorsziruppal keverték össze. Az alkoholos italok jelentősen 1350 után terjedtek el, amikor az alkimisták rájöttek a lepárlás technikájára. Míg manapság az aperitifeket - úgymond - a jó emésztés érdekében fogyasztják, a magnézium-szulfát-tartalmú keserűvizek a megromlott emésztés helyreállítására szolgálnak. A pohár kiürítéséhez ilyenkor azonban nagyobb lelkierőre van szükség, mint az aperitifek kóstolgatásánál.

A füst szenvedélye
A dohány olyan élvezeti termék, amit elsősorban a füstjében lévő keserű ízű nikotin miatt szívnak. A növény Dél-Amerikából származik, felhasználásra alkalmas részét levelei szolgáltatják. Füstjében nikotin és számos egyéb mérgező vegyület van.

Kolumbusz matrózai Kuba szigetén 1492-ben találkoztak olyan bennszülöttekkel, akik a kezükben levő száraz dohánylevelekből készült tekercs füstjét szívták, "tabago"-nak nevezve a kezdetleges szivart.

Franciaország portugáliai követéről, Jean Nicóról - aki dohánymagokat küldött Párizsba - nevezték el a növényt Nicotiana tabacumnak. A XV. évszázad végén már minden társadalmi osztály tagja hódolt a dohányzás szenvedélyének. I. Jakab angol király eredménytelenül próbált ennek a szokásnak gátat vetni 1621-ben dohányzás ellen írt könyvével, jóllehet a befejező mondatok a következőket tartalmazták: "Polgárok, ha még van bennetek szeméremérzés, akkor ezt az istentelen szokást, amely az egészséget aláássa, és az Istent haragra lobbantja, hagyjátok el. Akit a dohány megfogott, az nem tud nélküle élni, miként az élvezetekhez szokott ember. A dohány maga a pokol, a szó igazi értelmében, mert büdös és utálatos." A király ezzel egy időben sietett a dohányzásra magas adót is kivetni. A tilalmak ellenére a dohányzás szokása napjainkig megmaradt.

Forrás: Galenus

A Patika Magazin közel 10 000 cikkével kíván önnek továbbra is kellemes és hasznos szórakozást a www.patikamagazin.hu portálján!