Az élelmiszer-feldolgozó ipar tartósítási technológiái és a konzervipar egyre jobban távolodik a természetes és friss, eredeti állapotú tápanyagoktól. Ma már majdnem 100 000-re becsülik azokat a kémiai vegyületeket, amikkel a táplálkozásunk során kapcsolatba kerülhetünk. Valószínű, hogy az igen sok nemkívánatos vegyszer lehet a felelős tényező a napjainkban kialakuló túlérzékenységi tünetegyüttesekért és az allergiás állapotokért.

Nem fordítunk gondot étkezési szokásaink pozitív megváltoztatására, nem törődünk az elfogyasztott ételek mennyiségével, származásával, annak biológiai fontosságával, ha úgy tetszik, egészségünk megóvásával. Az ételallergiák a tápanyagként felvett növényi, állati, vegyi eljárásokkal kezelt, illetve előállított tápanyagok elfogyasztása után alakulnak ki reakcióként egy nemkívánatos anyagra.

Leggyakoribb "veszélyforrások"
Növényi tápanyagaink igen-igen sokfélék lehetnek. Szinte mindegyik földrésznek megvannak a jellegzetes növényi táplálékai. Hazánkban a kultúrnövények közül a burgonyára, a sárgarépára, a paradicsomra lehetnek érzékenyek azok az egyébként is allergiás személyek, akik a nyírfa virágporára érzékenyek. A szójatermékekre, a sárgaborsóra, a babfélékre a kimutatottan földimogyoróra érzékenyek reagálnak túlérzékenységgel.
A gyümölcsök közül az alma, a földieper kisgyermekeknél okoz ételallergiát, amit a legrégebben ismerünk, de a parlagfűre érzékenyeknél a görögdinnye fogyasztása is kiválthat panaszokat. A virágpor-allergiások olykor a kiwi elfogyasztására is érzékenyek lehetnek. A földimogyoró, a dió, a mandula és az egyre terjedő szezám is okozhat túlérzékenységet, ha az adott növény pollenszezonjában fogyasztunk belőle többet.

A fűszernövények közül csak a leggyakoribbakat érdemes megemlíteni. A zeller, az ürömfű, az ánizs, a curry, a gyömbér, a fahéj, a petrezselyem, az erős paprika, az utóbbi időben még a fokhagyma is előidézhet főleg a gyomok virágporaira érzékenyek körében ételallergiát, emésztési panaszokat. A kakaó, a citrusfélék, a kókusz, a kukorica, a banán, a kávé, a kóla, a babér, a spárga, a mustár, a torma, a bors stb. okozhat még allergiát, vagy egymással ütközve keresztreakciót hozhatnak létre.
Külön fel kell hívni a figyelmet a búza-, rozs- és árpafehérjében lévő gliadin (glutén) kiváltotta betegségre a coeliakia tünetegyüttesére. Az e csoportba tartozó betegek kellő diéta mellett biztosan tünetmentesek lehetnek. Az állati tápanyagaink közül talán a leggyakoribbak a tojás, a tej és tejtermékek, a hal- és kagylófélék, ritkábban a bárány, a csirke és egyéb szárnyasok kiváltotta érzékenységek, ahol figyelembe kellene venni a tenyésztés során felhasznált takarmányok összetételét is.

A tejallergiát ugyan már Hippokratész is leírta, de jelentőségét csak a csecsemőtápszerek elterjedését követően kezdték vizsgálni. Az allergia kialakulásáért a béta-laktoglobin a felelős, hisz a tehéntej-allergiások 82%-a érzékeny e fehérjére, a kazein- és a savófehérje-érzékenység kisebb arányú. A szoptató anyának, - ha tud érzékenységéről- , kerülnie kell a tej és tejtermékek fogyasztását, valamint a tojást, a halat és a földimogyorót is. A tojásfehérje kb. 10% fehérjét tartalmaz és 40 különböző fehérjéből áll. A fő allergizáló tényező az ovomucoid és ovalbumin, de erős allergén hatása van a tojás sárgájában lévő szikhártyának is.
Szervezetünkbe, a tápcsatornánkba bekerült növényi vagy állati eredetű fehérjéket gyűjtőnevükön agglutinineknek, fitoagglutinineknek, szakmai gyűjtőnevükön lektineknek nevezzük. A felszívódás során a keringésbe kerülve sajátos immunválaszt indítanak el a szöveti nedvekben és a sejtek immunválaszaiban. Legtöbbjük már a gyomorban elveszítik érzékenyítő tulajdonságukat, s csupán igen kis hányaduk kerül a keringésbe és képződik ellenük sajátos ellenanyag.

Az allergia kialakulásában döntő szerepet kap a szervezet túlérzékenysége, a belső eredetű ekcémás alkat, a fiatal életkor és természetesen a felszívódási zavarok is. A túlérzékenységi reakciók a korral csökkenhetnek, pl. a tej- és tojásérzékenység. A tejallergiás gyermekek 80%-a már kétéves kora után fogyaszthat tejet. A hal- és diófélékkel kapcsolatos érzékenység az élet folyamán mindig megmarad.

Az immunrendszer védelmében
Az ételallergiás tünetcsoportok létrejöttében igen nagy szerepe van a tápanyagaink ismeretének. Főleg az anya szerepe döntő a gyermek táplálkozásának kialakításában. A legfőbb tényező az anyatejes táplálás legalább féléves korig.
Napjainkban, figyelembe véve az élelmiszerek sokféleségét, szinte ritkaságnak számít valamely vitaminnal kapcsolatos hiánybetegség. A rendszeres táplálkozás mellé fogyasztott kombinált vitaminkészítmény kétségtelenül növeli immunrendszerünk védekező erejét, de ne adagoljuk túl azokat, főleg a zsírban oldódó vitaminokat.
A nyomelemhiány komoly anyagcserezavarhoz vezethet, mint például vashiány vagy a cinkhiány. A kombinált vitaminkészítményekben előforduló szükséges anyagok és elemek egyedül nem oldják meg szükséges vitaminbevitelünket, csupán segédanyagoknak tekinthetők.

dr. Major Endre

A Patika Magazin közel 10 000 cikkével kíván önnek továbbra is kellemes és hasznos szórakozást a www.patikamagazin.hu portálján!