Életünk során "be vagyunk börtönözve" testünkbe, akárcsak egy középkori várkastélyba, érzékszerveink pedig a lőrések, amelyeken át információkhoz juthatunk arról, mi is van rajtunk kívül. De ami összeáll ezekből az információ-mozaikkövekből, az messze nem a teljes ábra, csupán annak egy, az emberek számára felfogható, értelmezhető része.

"Szűkülő" világ
És mi van akkor, ha valamelyik érzékszervünk nem működik jól? Még annyit sem érzékelhetünk, mint amennyi megadatott! Nem pusztán egészségügyi problémáról, kisebb kellemetlenségről van szó, amely megnehezíti életünket, sokkal több forog kockán: érzékelő-antennánkkal együtt világképünk is eltorzulhat!

A szem esetében különösen kritikus a helyzet, hiszen a valóságról alkotott modellünket mintegy háromnegyed részben a vizuális információk alapján alkotjuk meg. Anyanyelvünk tükrébe nézve látjuk meg igazán, mennyire fontos is nekünk a szemünk: ha valamit féltünk, azt mondjuk, úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére!

Szemünk világa...
De vigyázunk-e valóban a szemünk világára? Az esetek többségében nagyon is mostohán bánunk látószervünkkel. Nap mint nap kitesszük a legkülönfélébb megpróbáltatásoknak (mesterséges megvilágítás, tévé, számítógép monitor stb.), és csak akkor jut eszünkbe, hogy törődjünk vele, amikor már nem működik kifogástalanul.

A századfordulón élt az Egyesült Államokban egy szemorvos, dr. William Bates, aki a lelki állapot és a látás élessége közötti összefüggést vizsgálva arra a következtetésre jutott - és utána sokan mások is - , hogy speciális szemtornával a szemüveg felváltható.

Bár mindmáig nem állíthatjuk, hogy teljes egészében értenénk a látás folyamatát, de az eddig napvilágra került tények arra utalnak, hogy a képalkotásban sokkal nagyobb szerephez jut az agy, közelebbről a látóközpont, mint azt pár évtizede gondolhattuk volna.

Ez pedig azt jelenti, hogy az agy többi részének állapota (hangulatok!) igencsak erősen befolyásolhatja a látóközpont működését, a képalkotást. Arról az egyszerű tényről már nem is beszélve, hogy nyugodt, relaxált állapotban a szemizmok is ellazulnak, míg idegeskedés közben megfeszülnek, ezzel megfeszítve a lencsefüggesztő rostokat, amelyek így közeli pontok fókuszálására teszik alkalmassá a szemet, a távolabbi területek pedig egyszerűen elhomályosodnak. Ha állandósul ez az állapot - lelki stressz következtében - rövidlátás jön létre.

Látásjavító tippek
Mit tegyünk, hogy megelőzzük ezt az állapotot? Mivel a látáshibák okai bizonyos szemállapotok konzerválódásában keresendők, a szemnek mozgásra, gimnasztikára, pihenésre és ellazulásra van szüksége, hogy ismét rugalmassá váljon. Következzen néhány hasznos gyakorlat azoknak, akik szeretnék karbantartani, illetve javítani látásukat:

1. Tenyerezés
Napi 2-3-szor 10 percig végezzük a gyakorlatot. Helyezkedjünk el kényelmes ülésben az asztal előtt, könyököljünk rá és hajtsuk a fejünket a tenyerünkbe. Az ujjak enyhén keresztezzék egymást, a tenyerünket tartsuk lazán, ne nyomjuk a szemgolyót! A szemünket csukjuk be, és élvezzük, hogy pihen.
A relaxáció akkor tökéletes, ha csak feketeséget látunk, minden egyéb szín és forma a szemizmok feszültségére utal, amely a percek múltával enyhül, alábbhagy. Ha jólesik, a háttérben relaxációs zene szólhat.

2. Pislogás
A pislogás során a szemhéj benedvesíti a szaruhártya felszínét, ezzel megakadályozza annak kiszáradását. Próbáljuk megszokni, hogy 5-10 másodpercenként pislogunk egyet! Ez a normális gyakoriság, csak feszült idegállapotban könnyen megfeledkezhetünk róla.

3. Szemfürdő
Reggel-este mossuk meg a szemünket! Reggel, ébredés után csukott szemünket nedvesítsük be előbb meleg, majd hideg vízzel (20-20-szor)! Este, lefekvés előtt pont fordítva, előbb 20 hideg vizes, majd 20 meleg vizes öblítés következzék! A hideg víz élénkít, összehúzza az ereket, a meleg pedig ellazít, így a váltófürdő serkenti a szem vérkeringését. Elalvás előtt már ne olvassunk, és főleg ne nézzünk tévét, mert újra megfeszülnek szemizmaink!

4. Természetes nézés
Ne fixáljunk mereven egy pontot a tekintetünkkel, mindig mozgassuk, tornáztassuk, jártassuk a szemünket, hadd ugráljon közelebbről távolabbra és vissza! Mivel ilyenkor, ha élesen akarunk látni, folyamatosan változtatni kell a fókusztávolságon, a szemlencse, a függesztőrostok és a szemizmok állapota pillanatról pillanatra változik, ez remek torna a szem számára.

5. Közel-távol
A szem alkalmazkodó-készségét jelentősen javíthatjuk a következő gyakorlattal. Fogjunk mindkét kezünkbe egy-egy ceruzát vagy egyéb alkalmas tárgyat! Ha semmi sincs éppen kéznél, nyújtsuk ki a mutatóujjunkat! Egyik kezünket tartsuk szemünk előtt kb. 15 cm távolságban, a másikat nyújtsuk ki olyan messzire, amennyire csak tudjuk. Fixáljuk pár másodpercig a közelebbi kezünket (vagy a benne lévő tárgyat), majd a távolabbit, aztán ismét a közelebbit, és így tovább 10-szer. Napjában háromszor ismételjük a gyakorlatot!

Déri K.-Balaicza E.

A Patika Magazin közel 10 000 cikkével kíván önnek továbbra is kellemes és hasznos szórakozást a www.patikamagazin.hu portálján!