Calvadosszínû álom
Varsányi Zsuzsa

Vajon milyen hangnemû ez a konyha? Mit is kérdezhettem volna Szigeti István zeneszerzõtõl, akinél a konyhában is gyakori a zeneszó.

Fotó: Andrási Tamás

- A történet úgy kezdõdött - meséli -, hogy éppen külföldön voltam, amikor megérkezett a jogdíjam. Kész tényekre jöttem haza, ugyanis a feleségem villámgyorsan megtervezte az elköltését. Amióta ideköltöztünk, azóta nyaggatott, hogy szeretne végre egy praktikus és esztétikus konyhát. A régi lakásból elhozott, már kissé kopott, ám annál szeretetreméltóbb bútorokkal együtt...

Természetes fényözön

Folytatja a történetet, az én gondolataim azonban már máshol járnak. Szerintem minden úgy kezdõdött, hogy a városból a vidéki kertes házba költözve nem estek abba a hibába, hogy a ház legnagyobb, két oldalán ablakokkal, a harmadikon teraszra nyíló ajtóval rendelkezõ helyiségét automatikusan kinevezték nappalinak.
Rendhagyó gondolatuk támadt: legyen ez a konyha! Az a hely, ahol már a reggeli kávézás elõtt felébreszt a fény, a középen elhelyezett nagy asztal pedig az egész család - sõt gyanítom, a sokszor elõforduló népes vendégsereg - törzshelye lehet. Innen csak egy lépés a nappali - hiszen negyedik fala nincs is a konyhának - kényelmes bõrgarnitúrával, tévével. A konyha egyik ablakából az utcafrontra látni, a másik oldalon a kertet, a hatalmas teraszajtón át pedig a szemet gyönyörködtetõ panorámát lehet megcsodálni.
Megértem Orsit, a feleséget: erre a helyiségre érdemes volt pénzt költeni.

Guruló fiókok

- Kétségbe voltam esve - folytatja István -, hogy mekkora lesz itt a kosz és felfordulás. De ahogy telt-múlt az idõ, kezdtem rendkívüli módon élvezni a dolgok alakulását. Remek szakembereket találtunk, akik nemcsak rendesen, pontosan és fõleg tisztán dolgoztak, hanem tele voltak nagyszerû ötletekkel is.
Ez a régi, fekete szekrény, a fekete bõrszékek a régi asztal körül, mind-mind családi örökség. Szeretjük õket, és természetes volt, hogy nem válunk meg tõlük.
Ezekhez kellett választani az új bútorok színét és anyagát. Ezer helyen jártak, míg megtalálták a meleg calvadosszínt.
A formák alakításánál figyelembe kellett venni az ablakokat és a már meglévõ konyhai gépeket is, de mint látható, mindez szépen sikerült. Az asztalosmester egy fél éjszakán át méricskélt, hogy szabvány ajtókat vehessenek az IKEA-ban, mert azok jóval olcsóbbak, mintha méretre kellett volna vágatni.
Nekem legjobban a kerekeken kiguruló fiókok tetszenek, az például, ahol a az ecetes-, olajos- és egyéb üvegeket, vagy a tartós tejet tartják. Vagy az a bútorelem, amelynek osztott sarokajtaja egyetlen laza mozdulattal nyitható, hogy aztán a látszólag kicsi helyrõl elõpördülhessenek a kerek fémpolcok a legterebélyesebb edényekkel.
A Bécsi úti Burkolandban sikerült épp olyan padlócsempét találni, mint amilyen színû a bútor, amelyhez egyébként fekete munkalapot választottak.
- Az összes álmunk teljesült - mutat körbe a házigazda.

Fotó: Andrási Tamás

Kerti séta

- Nem tudom, miért, de a zenészeket többnyire izgatja a konyha - így István. - Én is szeretek fõzni.

- Mit a legjobban?
- Nos, az étel elkészülte mindig egy hirtelen ötlet szüleménye. Amikor rám jön, hogy most fõznék valami jót, kimegyek a kertbe, és ami fûszert ott találok, azt mind összeszedem. Lestyánt, kakukkfüvet, rozmaringot. Mint utóbb kiderült, egyszer véletlenül egy kis levendulát is belekevertem, de szerencsére senkit sem mérgeztem meg. Az általam kerti sétának becézett étel a következõképp készül. Valamilyen szárnyashúst - csirkét vagy pulykát - egészen apró darabokra vágok, úgy, ahogy a kínaiak szokták, és a kertben szedett fûszerekkel olajban pácolom. Kis érlelés után megfõzöm az egészet fehérborban, és a végén fõzõtejszínnel, tojássárgájával behabarom. Meglepõen nagy sikert lehet vele aratni! A családom nagyon szereti, még akkor is, ha kétszer egyformán sosem sikerül elkészíteni.
Persze ez nem azt jelenti, hogy konyhatündér vagyok és állandóan itt sertepertélek a pult körül. Nem. Az asztalnál sokkal szívesebben ülök, mert ott jókat lehet beszélgetni és - a feleségemnek köszönhetõen - elõzetes munka nélkül jókat enni.
Konyhatippek.hu