Ajka Kristály

A pápai kereskedõcsaládból származó Neumann Bernát alapította a cég elõdjét 1878-ban.

A középkori hagyományokkal rendelkezõ bakonyi üvegfúvás magyar mûvelõi mellé bajor és szász mestereket hozatott Ajkára az újonnan létesült üveghutába, ahol elsõsorban háztartási üvegárut - demizsonokat, boros és befõttes üvegeket - állítottak elõ. Az üvegolvasztáshoz a másutt általánosan használatos faszén helyett ajka-csingeri szenet használtak. 1891-ben a Kossuch-cég kezébe került a vállalkozás, s az újdonságként elõállított luxus üvegtermékek azonnal piacra találtak Németországban, az USA-ban, sõt még Kelet-Indiában is. Az elsõ világháború alatt és után, sõt utóbb a második világháborút követõen is több évig szünetelt a manufaktúra jellegû gyár termelése. Az 1948-ban történt államosításkor már 410 fõt foglalkoztattak. Tovább >>>

Margitszigeti kristályvíz - Hunyadi János - Apenta - Ferencz József Keserûvíz

A híres budapesti fürdõket tápláló forrásokból nyert különféle gyógy- és ásványvizek palackozása a 19. század dereka óta jövedelmezõ üzlet.

Az egyik legismertebb forrás, a margitszigeti feltárását József fõherceg kezdeményezte, a fúrásokat 1866-ban kezdték el, s a 43,2 Celsius fokos, kéntartalmú, meszes gyógyvízre épült az 1869-ben megnyitott Szent Margit gyógyfürdõ, ahol ivókúrákat is tartottak, a szénsavval dúsított vizet pedig Palatinus-víz, majd Szt. Margitszigeti ásványvíz néven palackozta a Szent Margitsziget Rt. Tovább>>>

Auguszt - Hauer - Ruszwurm

"Budai Gerbeaud"-ként emlegették a század elején a Krisztina téri Auguszt cukrászdát, mely az 1836-ban született Auguszt Elek által alapított cukrászdinasztia legfényesebb üzlete volt.

Bambi - Sztár - Traubisoda - Márka

Az ötvenes-hatvanas évek egyik jelképévé vált a szintetikus alapanyagból, kevés széndioxid hozzáadásával készült "narancsízû" Bambi, "a gyerekek kedvence".

Braun likõr - Hubertus

Az elsõ magyar likõrgyártó vállalkozások királyi haszonbérletekbõl, úgynevezett regálebérletekbõl fejlõdtek ki a 19. században. A korai vállalkozók anyagi biztonságát növelte, hogy sok esetben borkereskedéssel, pálinkafõzéssel, illetve ecetgyártással is foglalkoztak.

A legrégebbi hazai ecet- és likõrgyárat Braun Lajos alapította 1839-ben a budapesti Üllõi út 60. szám alatt, ahol mintegy 50 munkásával likõröket, ecetszeszt, borecetszeszt és pezsgõborokat készített. Tovább>>>

Közért - Csemege

A "Közért" 1948 óta mind a mai napig - jóllehet néhány éve már nem létezik - az élelmiszerboltot jelenti a budapestieknek, s kevesen tudják, hogy valójában a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. nevének rövidítése volt.

E vállalat egyik jogelõdje volt Budapest Székesfõváros Községi Élelmiszerárusító Üzeme, amelyet a fõvárosi törvényhatósági bizottság 1911-ben hozott létre a drágaság megfékezésére. Az élelmiszerüzem és 50 boltból álló hálózata nagy mennyiségben hozott forgalomba olcsóbb húsfajtákat és hentesárukat, ezzel ármérséklõ hatást gyakorolt anélkül, hogy hatóságként árváltozásokat írt volna elõ. A hamar népszerû "Községi" boltjaiban forgalmazott árucikkek köre késõbb fokozatosan kibõvült. Az üzem 1948. május 15-éig mûködött és az akkor megalakított Közért három alapítójának egyike lett. Tovább>>>

Diana sósborszesz

"Minden háznál Diana sósborszesz legyen!" - hirdették a plakátok a húszas években a nagyvárosokban és a legkisebb faluban is.

A Dianát ugyan csak a század elején kezdték gyártani, ám a sósborszesz már évtizedekkel korábban elengedhetetlen kelléke volt a magyar háztartásoknak. Meghonosítása Brázay Kálmán nagykereskedõ nevéhez fûzõdik, aki európai tanulmányútjai során ismerkedett meg a francia parasztok által az 1700-as évek óta használt "csodaszerrel", amelyet továbbfejlesztett: finomszeszbe növényi olajokat, aromákat kevert, amit sós vízzel hígított, s az elegyet elnevezte sósborszesznek. Tovább>>>

Dreher

Schmidt Péter, a pesti születésû, Bajorországban tanult sörfõzõmester elsõként ismerte fel, hogy az akkori Kõérfölde (a késõbbi Kõbánya) területén lévõ, kiegyenlített hõmérsékletû, egyenletes páratartalmú pincejáratok kiválóan alkalmasak sörraktározás céljára.

1844-ben nyitotta meg üzemét, majd - példáját követve - 1854-ben Barber Ágost és sógora, Klusemann Károly építtettek üzemet a külsõ Jászberényi úton a pincék fölé. Barber és Klusemann Serfõzõház néven kezdték meg mûködésüket, 1855-ben pedig megalakult a Kõbányai Serház Társaság. Tovább>>>

Egis

Az Ovomaltine gyermektápszer volt a legnépszerûbb terméke annak a Wander Gyógyszer- és Tápszer Rt.-nek, amelyet Balla Sándor gyógyszerész vezetésével és kisebbségi tulajdonosi részvételével hozott létre a svájci Wander cég.

A vállalat svájci eljárással, hazai nyersanyagokból nemcsak tápszereket, hanem néhány gyógyszert is gyártott a Monarchia és a Balkán piacaira. Az eredendõen a jelenlegi kõbányai telephelyén üzemelni kezdett gyár termékszerkezete az elsõ világháború után szükségszerûen átalakult, s hamar korábban alapított Richterhez és Chinoinhoz. Tovább>>>

Gerbeaud

Az elõkelõ pesti polgárság kedvelt találkozóhelye volt mindig is a mai Vörösmarty téren lévõ elegáns kávéház és cukrászda.

Az egykori Színház téren elõször 1861-ben Privorszky Ferenc, a pesti kávéstársaság fõ elöljárója nyitott fényûzõen berendezett kávéházat, amely az ellenzéki írók székhelyévé vált, otthont adott a Deák-párt klubjának is. 1870-ben a kávéházat új tulajdonos vette meg: Kugler Henrik, egy soproni cukrászdinasztia sarja, aki a közeli József (nádor) téren 1858 óta vezette a városszerte kedvelt családi cukrászdát. Kugler az új helyen sok finomságot kínált, a habos, csokoládés kávé, a torták, a különleges likõrök és bonbonok vonzották az arisztokráciát, még a királyi család is törzsvendég lett. Õ honosította meg a francia mignont, amelyet sokáig csak "kuglerként" emlegetett a közönség. Tovább>>>

Globus Konzervgyár

Weiss Manfréd és Bertold 1882-ben a budapesti Lövölde téren alapított húsfeldolgozó üzemet. Három évvel késõbb a Soroksári útra költözve már Weiss Manfréd Elsõ Magyar Konzerv- és Ércárugyár néven "polgári vásárlók számára zártak tartósított húst szelencébe".

A gyár a hadsereg részére fõleg hús- és kávékonzerveket, kisebb mennyiségben pedig gyümölcs- és zöldségkonzerveket, leveskivonatokat készített (ez lett az alapja a késõbbi csepeli Weiss Manfréd Mûveknek). A két háború között a cég jelentõsen bõvült: a harmincas években megvette például a nagykõrösi Pátria Konzervgyárat, majd a kecskeméti és a szegedi konzervgyárat is. Magát a Globus márkanevet 1924-ben jegyeztették be. Tovább>>>

Gundel Étterem

A legismertebb magyar szállodás és vendéglõs dinasztia alapítója, a bajorországi Ansbachban született Johann Adam Michael Gundel, azaz Gundel János 1857-ben, 13 évesen érkezett Magyarországra szerencsét próbálni.

Elõször nagybátyjához, Grtner György budai vendéglõshöz állt be, majd több budapesti vendéglõben szerzett tapasztalat után 1869-ben önállósította magát, s megvette a Király utca 40. alatti Bécsi Sörházat. Két év múlva tulajdonosa lett a József téri (ma József nádor tér) Virágbokor (Blumenstökli) vendéglõnek, amelyet 8 évig vezetett, s a belsõ Lipótváros legelõkelõbb éttermévé fejlesztett. Törzsvendégei közé tartozott például Lotz Károly, Mikszáth Kálmán, Liszt Ferenc és Tisza Kálmán. 1875-ben megvette a Schmidt-testvérek által 1872-ben megnyitott Erzsébet Királyné szállodát is. Tovább>>>

Gyõri Keksz

Az Albert keksz, a Balaton szelet, a Vaníliás karika, a Pilóta keksz évtizedeken át közkedvelt ínyencségek voltak, s a gyõri gyár privatizációja és a külföldi tulajdonos belépése ellenére a mai napig megtalálhatók a boltokban.

A mostani üzem helyén 1880-ban állították üzembe az ország elsõ kekszgyárát, amelyet Bach Hermann gyõrszigeti gõzmalmából alakítottak át. Bach az üzemet 1892-ben eladta Koestlin Lajosnak, aki akkor települt át Magyarországra az ausztriai konkurenciaharc elõl, hat vagonban hozva magával bregenzi biscuitgyárának összes gépét. Tovább>>>

Gyulai kolbász - Csabai kolbász

A Gyulai kolbász hírnevét egy kis családi vállalkozás alapozta meg a 19. század végén, míg a csabai kolbászt hasonló idõszakban kezdték gyártani.

1882-ben nyitott gyulai szatócsüzletében Balogh József saját készítésû házi kolbászt, szalonnát és disznósajtot is árusított, elsõsorban a közeli laktanyában állomásozó huszárzászlóalj megrendelésére. Jutott azonban a termékekbõl sógora pesti fûszerüzletébe, és küldött egyik barátjának Párizsba is. Utóbbi beszélte rá, hogy az egyedi ízû kolbászt nevezze be az 1910-es Brüsszeli Világkiállításra, ahol a "Gyulai kolbászként" bemutatott terméket nyomban aranyéremmel jutalmazták. Tovább>>>

Herendi Porcelángyár

A pápai keménycserépgyár bérlõjeként Fischer Mór 1839-ben komoly tõkével betársult Stingl Vince 1826-ban alapított herendi mûhelyébe, amelynek 1840-tõl egyedüli tulajdonosa lett. Ekkor 54 fõt alkalmazott, köztük külföldi porcelánfestõket is.

A kor igénye a kézi festésû, magas színvonalú termékek felé mutatott. Így kezdte el Fischer a régi, világhírû európai porcelángyárak (Meissen, Bécs, Sévres) termékeinek utánzását. A fõúri családok (Esterházyak, Zichyek, Pálffyak) herendi megrendelésekbõl egészítették ki eredeti készleteik hiányzó darabjait. Késõbb kínai, japán és más keleti kultúrák szín- és formavilága is megjelent porcelánjain, de mindig egyéni, herendi jelleggel. Tovább>>>

Hollóházi Porcelángyár

Az ország legrégibb, folyamatosan mûködõ porcelángyára található a Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei Hollóházán. A Károlyi grófok birtokán 1777-tõl mûködõ elavult üveghuta 1831-ben korszerûsítés helyett áttért az úgynevezett kõedénygyártásra: asztali készleteket, korsókat, tálakat, dísztányérokat, kulacsokat állítottak elõ.

A század végéig Hollóháza látta el a magyar falu lakosságát használati tárgyakkal, a falusi élet kellékeivel. A fényes fehér mázzal bevont edényeket mélytüzû rózsák, mezei virágok, tarka csokrok díszítették, formavilágát a paraszt fazekasok munkái ihlették. Tovább>>>

Kotányi fûszerek

A szegedi Kotányi János 14 évesen, 1872-ben gyalogszerrel ment Bécsbe, hogy ott kereskedelmi ismereteket szerezzen. Visszatérte után 22 éves korában már saját fûszerüzletét vezette, késõbb inkább nagybani kereskedéssel foglalkozott, de fõ árucikke szinte mindig a szegedi paprika volt.

1881-ben Szegeden paprikamalmot is létesített, egyúttal üzletet nyitott. Õrleményét "Kotányi János féle rózsa paprikaként" hozta forgalomba, az Eiffel-tornyot ábrázoló védjegyét 1892-ben jegyeztette be Bécsben. Tovább>>>

Szegedi paprika - Kalocsai paprika

A szegedi és a kalocsai fûszerpaprika nemcsak a hagyományos magyar étkezés alapja, de hosszú évtizedek óta a külföldön legismertebb magyar termék, úgynevezett hungaricum.

A Szegedi Paprika Rt. emblémájában ma is 1748-as évszám szerepel, ekkor említik ugyanis elõször "márkanévként" hivatalos iratok a szegedi paprikát. Az elsõ paprikaõrlõ malmot 1859-ben Szegeden létesítették a Pálfy testvérek, s õk honosították meg 1876-ban a paprika gõzmalmi feldolgozását is. Akkoriban a környékben egyre többen kezdtek paprikaõrléssel foglalkozni, így például Kotányi János és Pick Márk is. Tovább>>>

Pick - Herz

A cseh-morva származású szegedi Pick Márk terménykereskedõ 1869-ben alapította cégét, s az idényjellegû munka kiegészítéseként 1878-tól telente szalámit is készített. Pickhez hasonlóan Herz Ármin is terménykereskedõ volt, aki 1882-ben hozta létre önálló cégét a budapesti Soroksári úton.

A nagyüzemi gyártást 1885-ben indította el, s az olasz szalámimesterek szaktudása, valamint a magyar nyersanyag és fûszerezés hamarosan külföldön is elismert minõséget és egyedi ízhatást eredményezett. 1906-ban az alapító legidõsebb fia társtulajdonossá vált, s ezzel új korszak kezdõdött: a kitûnõ kereskedelmi érzékkel megáldott Pick Jenõ a szalámit tette a cég elsõ számú termékévé, amelynek exportját is fellendítette, a tízes években a termelés a kezdeti évi 60 tonnáról 300-ra emelkedett. Tovább>>>

Stühmer

Magyarország legnagyobb csokoládégyárát Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester alapította 1868-ban Pesten, az Õsz (ma Szentkirályi) utcában. A kezdeti cukorkaüzemhez 1883-ban gõzüzemû csokoládégyárat épített, s ezzel meghonosította Magyarországon a nagyüzemi csokoládégyártást.

Az ipar fejlesztésében kifejtett tevékenységéért Ferenc József 1885-ben érdemkereszttel tüntette ki, s az elsõk között kapott engedélyt termékein a magyar címer használatára. Vevõi közé tartozott Kugler Henrik cukrászmester is, aki csokoládé mártómasszát vásárolt tõle. 1890-ben bekövetkezett halála után örökösei vezették tovább a gyárat, mely 1928-ban egyéni cégbõl részvénytársasággá alakult. Tovább>>>

Százéves - Apostolok - Kárpátia - Mátyás Pince

A jelenlegi Százéves Étterem épületét 1755-tõl Péterffy János ítélõtáblai ülnök építtette Proberger Jakab, az elsõ pesti serfõzõcéh fõcéhmesterének háza helyére. Az épület a pesti barokk világi építészet úgyszólván egyetlen emléke.

Az épületben a hagyomány szerint a 18. század végén már mûködött vendéglõ. 1831-ben Buda Városához cégérezték a Hasslinger féle fogadót és e falak között immár 170 éve megszakítás nélkül vendéglátó üzlet mûködik. 1864-tõl 1941-ig a Kriszt család három generációja vezette kezdetben Fehér Hajó, majd Kriszt néven, 1923-tól ismét Buda Városához cégérezve. Tovább>>>

Szerencsi Csokoládégyár

Igencsak meghökkentek a szerencsiek 1923-ban, amikor a városban két évvel korábban alapított Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt. dolgozói egy szép napon kiálltak a gyárépület elé, és minden arra járót megajándékoztak egy tábla csokoládéval.

Ez volt a cég elsõ terméke, a sárga papírba csomagolt 101-es fõzõcsokoládé, amibõl elõször próbaképpen csak 200 kilogrammot készítettek, de a kezdeti sikerek után megindult a tömeggyártás.

A cég - melyet a Stühmer-gyár, a Magyar Cukoripari Rt. és a Hangya Szövetkezet hozott létre - a 20-as évek derekán indult igazán fejlõdésnek, amikor a svájci állampolgárságú Liechti Frigyes, a temesvári csokoládégyár korábbi igazgatója került az üzem élére, s nyomban korszerû gépeket és szakembereket hozatott Németországból. Tovább>>>

Törley - Francois

A franciaországi Champagne megyében sajátította el a múlt század második felében a pezsgõkészítés tudományát az 1858-ban Szabadkán, földbirtokos családban született, Grazban is tanult Törley József, aki Reimsben alapította elsõ pezsgõgyárát.

Hazalátogatva Budafokon járva felismerte, hogy Promontor termelési és kereskedelmi szempontból kiválóan alkalmas pezsgõgyártásra, ezért megvásárolta a régi Savoyai uradalmat, s 1882-ben "Törley József és Tsa Pezsgõgyára" néven, francia szakemberekkel és gépsorokkal, tizenegynéhány munkással hozzálátott "pezsgõbor készítéséhez az egyedüli francia módszer szerint". Tovább>>>

Váncza sütõpor

"Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütõporral!" - máig ismerõsen cseng az egyik legnevezetesebb magyar reklámszlogen, mely a 20-as évek végén született.

Akkoriban a háziasszonyok a sütéshez-fõzéshez elsõsorban a széles körben elterjedt német Oetker termékeit vásárolták. Többen kísérleteztek az Oetkerhez hasonló termékek hazai alapanyagú elõállításával, közülük Váncza József érte el a legnagyobb sikereket, aki sziporkázó reklámötleteivel gyorsan ismertté tette termékeit. Tovább>>>

Zwack Unicum

"Das ist ein Unicum" - csettintett II. József, amikor háziorvosa, dr. Zwack gyógyszerként ajánlotta õfelségének a különleges nedût, legalábbis így szól a családi hagyomány. A császár ezzel mindjárt nevet is adott a gyomorkeserûnek.

A királyi orvos leszármazottja, az ifjú Zwack József a pesti Marokkói udvarban (a mai Erzsébet téren) 1840-ben nyitotta meg elsõ gyárát, s 1881-ben vették lajstromba elsõ védjegyezett terméküket, a Kincsem likõrt. Ezt két évvel késõbb követte az Unicum bejegyzése, ekkor még fehér alapon piros kereszttel, de már a jellegzetes gömbölyû üvegben. Tovább>>>