Az ezt megelõzõ cikkben szót ejtettem a négy fõ teafajtáról, és igen sokat emlegettem a „fermentáció”, illetve „erjesztés” szavakat. Nem véletlenül, hiszen a legkevésbé sem elhanyagolható szempont a teák feldolgozásánál ez a folyamat. Lényegében a teafû „életében” az egyik legfontosabb állomás az erjesztés. Hogy milyen ízû, zamatú ital lesz belõle, nagyban függ ettõl is.

A magyar köznyelv teának hívja a jól ismert márkák filtereivel készült fõzeteket, a különbözõ csomagolásban kapható szárított gyógynövényekbõl készült italokat, az instant gyógyító és frissítõ hatású porokat, és minden olyan palackozott itókát, amelyre rányomtatják az icetea feliratot. (Hogy ki melyikben mennyire bízik, azt már az olvasóra bízzuk.)

Elég kesze-kusza út vezetett el a tea és a fõzetben rejlõ testi, lelki és mentális lehetõségek megismeréséig. Hogyan is?

A téma közepébe vágásával történő kezdés olyan érzést kelt, mintha a szerkesztő azonnal osztani akarná a felhalmozott „tudást” és bizonyítani szeretné rátermettségét. Ennél itt többről van szó. Egy rovat indul szerkesztővel, cikkírókkal és olvasókkal. Közös érdeklődési témánknak a „teát” jelöljük meg és mindent, ami e fogalom köré csoportosítható. De úgy ildomos, hogy előbb bemutatkozom: