Ottis főz Zsuzsi finomságai UFF blog Grill Életmód Csokivilág Teázó Fűszerek Vitaminok Régi magyar márkák története

Egyedülálló kóstolóra invitálunk, melyet a Borászportálok szerkesztősége tartott február elején. Állandó cikkírónk, egy londoni borkereskedés szakértője látogatott meg minket Budapesten, s ha már itt járt - nem jött üres kézzel. A nemzetközi borkülönlegességeket hazai nedûkkel vetettük össze! Mátraaljainémet-sárdonééé Mivel meghívott borbírálónk magyar gyökerekkel is rendelkezik - hiszen édesanyja magyar, és életének nagyrészét is itt töltötte -, a mi szubkultúránkat is jól ismeri. Ez lehet a nyitja, hogy szerette volna megízlelni azt a chardonnay-t, amely a hazai hip-hop zene slágergyártóinak, a Belgának a jóvoltából híresült el. Lehet, hogy alkalmazhatná őket a Bormarketing Kht. is... Szóval a mátraaljainémethchardonnay-t is megkóstoltuk, annál is inkább, mert ez a nemzetközi fajta ma már hazánkban is majdhogynem az elsőszámú fehérbornak számít - legalábbis minden hiper- és szupermarket polcain megtalálható. Sok borász csak azért készíti - az olyan fajták, mint pl. a veltelini kárára -, hogy legyen mivel betörnie ezekre a helyekre. A Németh 2005-ös chardonnay-ja szerintem jobb, mint például a töki Nyakasé, ami szintén nem rossz, Kristian szerint viszont természetesen nem éri el a nemzetközi piac krémjét, hisz ő minden Chardonnayt a Burgundiakéhoz viszonyít, ettől függetlenül korrekt volt. Legalább újabb visszajelzést kaptunk róla, hogy a chardonnay nem a mi borunk... Németh Attila Veresföld dûlő Chardonnay 2006 Halvány aranysárga szín, enyhén zárkozott illat, kevés fa azért mutatkozik. Száraz, jó savak, visszafogott csonthéjjas gyümölcsök egy lehetetnyi citrussal - korrekt textura, közepes finis. Talán még fejlődik?! A vöröshadsereg Érdekes tapasztalatokban volt részünk a villányi és a burgundi vakkóstolásakor. A szerkesztőség tagjait talán magyar borokhoz szokott ízlelőbimbói, Kristiant valószínûleg szakmai ismerete segítette abban, hogy megkülönböztesse, felismerje a borokat. Míg azonban mi - úgy tûnik - a magyar borokra szocializálódva a villányit, Kristian a számunkra szárazabbnak, idegenebbnek tûnő premier cru-t részesítette előnyben. Lehet, hogy nekünk is meg kellene kóstolnunk havi 400-600 tételt, és akkor mi is a francia bor mellett érvelnénk... De egyelőre nekünk a 2006-os villányi a színes-szagos-szélesvásznú, és hiába erősködik nekünk "messziről jött emberünk", hogy lassabban mutatkozik meg a burgundi és elegánsabb, nem hagyjuk magunkat meggyőzni. Jobban ismerjük, hát jobban is szeretjük a magyar bort. Ebben persze jó adag korlátoltság van, igaz, ami szerencsére lokálpatriotizmussal védhető... Hiszen semmi rossz nincs abban, ha mezei magyar borkedvelőként saját borainkat ismerjük/szeretjük/isszuk. Villányi Weninger-Gere Pinot Noir 2006 Rubin vörös szín, tiszta illatok, melegséget sugall lendületes és fiatalos bor. Savak: a vártnál kevesebb, pedig a Pinot Noirt ezt "tartja össze". Erősen medditerán jellegû (a bor nagyon akaratos), szép aromák, de a lomhaság nem válik a bor előnyére, hiányolom a lendületet és a sármot. Villány és a Pinot Noir, nem győztek meg, ettől függetlenül hibátlan. Sigaut MSD 1er Cru Millandes 2004 Szín hasonló az előzőéhez, talán egy leheletnyivel világosabb a külső gyûrûje, ami a 2 év különbséggel magyarázható. Igazi Pinot aromák az orrban, lassan, de biztosan bontakoznak. Csodálatos piros húsú gyümölcsök: eper, málna majd valamennyi szeder és egy leheletnyi hûvösség (menta), amely csak még komplexebbé varázsolja a szép képet. Jó savak, nagyon szépen töltődnek az aromák, bájos és sármos bor megfelelő érett gyümölcsökkel. Õszínte bor, nagyon szívesen kóstolom/iszom. Klasszikus, jó évjáratból. A Kadarkát azért illesztettük ebbe a Pinot sorba, hogy megnézzük: mit bír. Hiszen még színe is jól összevethető a pinot-val, amely szintén nem a testesebb vörösök közé tartozik - ha csak nem furmányoskodik vele sokat a borász. Ám ezt már megteszik a kadarkával is idehaza. De talán jobb ha a természet megteremtette ízek dominálnak benne, mint ebben a prémium 2006-os Jekl-ben, amit kóstoltunk Villányból. Az igen jó évjáratban miért kellett volna a gyümölcsösség mellett barikos ízeket keresnünk? Szerencsére nem is volt benne, és nem hiányzott. Noha amerikában például megőrülnek ezért az ízvilágért, mi is azt valljuk, ha igazán "jó az alapanyag" nem kell fával takargatni az ízeket. Jekl Kadarka 2006 Közepes rubin szín eper és szeder, érett édes fûszerek egy okos fa használattal (?). Tiszta és kerek, növényi jellege csak dob az összképen. Ezek a szájban visszatérnek egy hangulatos fûszerezéssel (menta, fehérbors, paprika) díszítve, amely a Kadarkára jellemző. Érett piros húsú gyümölcsök és a jó savak karbantartják a bort, megfelelő gerincet képeznek. Enyhén lekváros lecsengés és a háttérben vegetális. Nagyon szép Kadarka, valóban jól sikerült. A Londonban 6 fontért kapható spanyol Coloma egy Garnacha nevû vastag héjú kékszőlőből készül, melyet magas alkoholja miatt házasításra is előszeretettel használnak. A 2004-es évjáratú bor 14-es alkoholtartalma mellett egy igen testes bornak tûnik, számomra Cabernet-jellegû, szakértőnk viszont nem hajlandó róla nyilatkozni, "rossz képet vág" - valami mást kapott tőle, mint amit várt. Ezt a borász hibájának rója fel. Coloma Garnacha Joven Tinto 2004 Kellemetlen CO2 bizsergés, ez túl sok egy vörösbornál. Elvékonyodott és megbomlott az egyensúly. Ennek a bornak nem ilyennek kell lennie, nem lehet tovább kóstolni… Úgyhogy zárjuk rövidre mi is ezt a kis összehasonlító borutazást, amit minden kedves olvasónknak is javaslunk: válasszanak ki egy-egy palack azonos fajtájú vagy hasonló karakterû magyar és külföldi bort, lehetőleg ne a legolcsóbb fajtából, inkább spóroljanak rá egy hónapig - vagy nyerjenek tőlünk -, hívják meg barátaikat, szeretteiket és próbálják meg eltalálni, melyiket szeretik jobban! Kielmayer Kristian (Okleveles borbíráló, a Nemzetközi Borakadémikus cím várományosa) és Hradszki Róbert (Borászportálok szerkesztő)

Fontos tudnivalók a 28. Budapest Borfesztiválhoz! 28. Budapest Borfesztivál 2019