Ottis főz Zsuzsi finomságai UFF blog Grill Életmód Csokivilág Teázó Fűszerek Vitaminok Régi magyar márkák története

Nem gondoltam volna, hogy Peruban egyáltalán tálalok perui borokat. Arra meg aztán végképp nem, hogy találok egy borászatot, aminek borait még magyar díjjal is kitüntették. Peru nem igazán a borairól, sokkal inkább a borpárlatáról, a Piscóról híres, amit általában a Quebranta szőlőből nyernek. Elkészítik a bort, majd egy rézüstben lepárolják. Hordóban nem tartják, mert a fa megváltoztatna a párlat színét és ízét: az aromáit. De kanyarodjunk vissza az említett perui borok magyar díjazásához… Mi ez a nagydíj, amit ezek borok kaptak? Szám szerint pontosan kettőt, egy aranyat és egy ezüstöt. A Budapest World Wine Competitions az első nemzetközi borverseny volt világviszonylatban! 1972-ben tartották Magyarországon. Még az 1976-os párizsi nagy bírálatot (The Judgement of Paris) is megelőzte. (Erről George Taber irt egy kiváló könyvet - talán márfilm is készült belőle azóta.) De megelőzte a magyar borverseny az 1973-as New york-ikóstolót is. A világ első borversenyét a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV) rendezte - amelynek Magyarország alapító tagja. Így került sor Magyarországon erre a nemzetközi borversenyre - a hidegháborús időkben furcsamód a vasfüggöny mögött. Tehát nem véletlenül szerepel a perui díjnyertes borok oklevelén a francia mellett magyar nyelven is az elismerés. Habár magáról a borversenyről (hogyan rendeztek, milyen volt a lefolyása, rendszere) utóbb sem sikerült kiderítenem részleteket, mégis örömmel tölt el, hogy Magyarországon rendezték meg az elsőnemzetközi borversenyt. Hogy miért hasznosak a borversenyek arról mar sok írás született, sőt az ellenkezőjéről is. Mint bíráló tagja a két legnagyobb nemzetközi borversenynek (az IWC-n például évente majdnem 10.000 bor kerül elbírálásra) vegyes érzés fog el ennek kapcsán. Olyan ez mint az iskola: hozzáértő tanárokhoz kerülünk vagy éppen túl lazákhoz, akiktől nem sokat tanulhatunk. Ki tudja például, milyen a jó Mavrodaphne Patrasbol? (édes vörösbor Görögországból) Bár a borok néha többször is vizsgáznak, mindenképpen jó napot kell kifogniuk - ahogy a bíráknak is. Hogy valójában mit is érnek a borversenyek - ez volta témája utolsó dolgozatomnak, melyet a Nemzetközi Borakadémikus vizsgához kellett készítenem. A konklúzióm az volt, hogy nem a borverseny feladata eladni a bort, hanem sokkal inkább a borászé. Emellett viszont fontos meghatározni a minőséget, de a díj önmagában - nem hoz rögtön profitot... Üdvözlet az újvilágból, Peruból Teljesen véletlenül jutottam el ebbe a perui borászatba, ahol a Magyarországon díjazott borokra leltem. Visszagondolva annak köszönhető, hogy még Londonban, a tavalyi Nemzetközi Bor és Párlat Kiállításon (LIWSF) összeismerkedtem egy perui pisco készítővel. Guillermo Payettel, a Pisco Payet vezetőjével. Emlékszem, milyen jól elbeszélgettünk, sok érdekességet tudtam meg tőle, tulajdonképpen bevezetett a Pisco világába. Miközben Pisco Sour-t koktéloztunk (lemon juice Piscoval keverve) még akkor hívott meg Icaba, a birtokára. És milyen a sors, mikor én éppen Limában vagyok: nem üzemel a világ egyik legmagasabban fekvő vasúti pályája. Ezért nem az Andokban, hanem a Csendes-óceán partja mellett indulok délnek. Így lyukadok ki Ica környékén, és eszembe jut Payet úr. Hát meglátogatom - és szeretettel fogad. Megkóstoljuk a szerintem legjobbnak tartott Pisco brandy-t is, amely hosszú éveket töltött új és régi Limousin fában, és Torrontes valamint Quebrantaszőlőkből készült. Nos, hogy a sors kifürkészhetetlenségéhez visszakanyarodjak: kedves ismerősöm, Payet úr ajánlotta, hogy látogassak el a szerinte egyik legjobb boraszatba, Tacamába. Azt mondta, ismeri a francia főborászukat is. Nekem sem kellet több, másnap már útnak is indultam taxival az aszfaltot sosem látott, Tacamába vezető úton. A magyar nyelvű oklevél A kóstolóterembe érve persze sejthettem volna, hogy nem megy minden olyan simán, ahogy szeretném. Előbb csak kóstolót akartak adni, de nagy nehezen elmagyaráztam, hogy én a pincészetet is látni szeretném. Amíg ezt szervezték, a kóstolóteremben ácsorogva pillantottam meg ezt a két bekeretezett "diplomat" a falon. A Gran Vino 1970-es és 1971-es borok magyarországi elismerését. Rögtön kérdeztem is a hölgyet, aki utóbb körbe vezetett, mit tud nekem erről mondani. Ám azt a választ kaptam, hogy túl régen volt ahhoz, hogy tudjon róla valamit, és a Gran Vino boruk sem létezik mar… Kár. Pedig de megkóstoltam volna… Ma már csak Gran Tintót készítenek és Malbec, Tannat és Syrah fajtákból áll. Ez egyébként egész korrekt, csak ne lenne ebben a vörösborban is az a főzött gyümölcs íz - noha már némileg visszafogottabban -, mint a többi borukban. Ez az íz arra enged következtetni, hogy felhevítették a cefrét erjesztés előtt - vagy éppenséggel nem tudták szabályozni a nagy hőségben a hőmérsékletet. Ez tetszik - mondom magamban megint az oklevelekre tekintve - és készítettem isnéhány képet róluk, még ha a fényviszonyok miatt a Zeiss optika nem is tudta tökéletesen rögzíteni. Azért tanúsítják: a világ első nemzetközi borversenyét Budapesten rendezték meg, a magyar fővárosban. Kielmayer Kristian Borászportálok bortudósító Okleveles Borbíráló, Nemzetközi Borakadémikus

Fontos tudnivalók a 28. Budapest Borfesztiválhoz! 28. Budapest Borfesztivál 2019