A kezdő cukrász tizenhatodik hete

A cukrászati anyag végéhez közeledünk. Az elkövetkezendő elméleti anyagrészek már nem tartoznak olyan szorosan a cukrászathoz. A hátra maradt két anyag ismerete nélkül is már jó cukrász válhat a tanulóból. Ez pedig a Tányérdesszertek és a Bonbonok.

Az utóbbi mára már szinte külön műfajként létezik, és aki komolyan foglalkozni szeretne vele, annak sok gyakorlati órát és pénzt kell belefektetnie a speciális eszközök megszerzésébe. A Tányérdesszert készítése viszont egy mezei cukrásznak nem egy mindennapi feladat. Ilyet jellemzően szállodákban, éttermekben szoktak felszolgálni. Hogy mi is ez pontosan? Erről szól e heti blogbejegyzésem.

Annak ellenére, hogy a Tányérdesszertekről egy szokatlanul rövid ismertetővel fogok szolgálni, számunkra, tanulóknak az egyik vizsgafeladat lesz. A kurta elmélet mellett főleg az alkotóképességünkre tudunk (csak) támaszkodni.

A választott desszert szinte bármi lehet: tortaszelet, rolád, képviselőfánk, fagylalt, parfé, puding, különféle krémek, sőt még túrógombóc is! A díszítőanyag esetében pedig szintén rendkívül széles a paletta: sodók, mártások, olajos magvak, csokoládé mindenféle formában, gyümölcsök, ostyadíszek, marcipán stb. A desszertet előírás szerint 26-28 cm átmérőjű tányérra helyezik, majd díszítik fel különféle ehető anyagokkal.

Nem sok betartandó szabály van, így a cukrász szinte szabadon „garázdálkodhat", kreatívkodhat kedvére. Amit szem előtt kell tartani, hogy a díszítőanyagok íze, illetve színe harmonizáljon a süteménnyel és a kevesebb, több elvet kell alkalmazni. A cukrászatban fontos, hogy a szakmunkásnak jó ízlése legyen, így tud a menü befejezéseként a vendég elé nemcsak finom, hanem szép, esztétikus desszertet „varázsolni".

Az órán ezeket sikerült összehozni (úgy nézd őket, hogy a legtöbbünk ez alkalommal csinált ilyet először):

Akit jobban érdekel ez a téma, illetve inspirálódni szeretne, az interneten rengeteg ötletet talál!

A Bonbonokról a következő bejegyzésemben fogok részletesen beszámolni.