A kezdő cukrász vizsgája, avagy a kezdő cukrász nem kezdő többé!

Régóta készülök erre a bejegyzésre, vártam a pillanatot, hogy megtörténjen és elmesélhessem a Gasztrostúdió követőinek, hogyan zajlott a végső megmérettetés, hogyan váltam hivatalosan is kezdőből cukrásszá.

A vizsga két részből tevődött össze: elméletből és gyakorlatból. Az utóbbi években komplex vizsgát kell tenniük a cukrász nebulóknak, ami azt jelenti, hogy egy feladatlap magába foglalja az összes tantárgyat, amit a képzés során tanítottak: cukrász elmélet (technológia), vendéglátás gazdálkodás, élelmiszerismeret és munkahelyi egészségügy. (Úgy tudom, korábban egy-egy feladatlap volt ezekre a tantárgyakra.) Az elméleti rész 30%-ot jelent a végső jegy megállapításánál, szóval magától értetődően a gyakorlati rész nagyobb súllyal kerül a latba.

A gyakorlati vizsga hivatalosan hét óra hosszás, de a legtöbben hamarabb készen lettünk. 15 tétel közül kell húzni egyet, amin szerepel, hogy milyen süteményt kell készíteni. Mindegyikben szerepel egy uzsonnasütemény vagy teasütemény és egy kikészített sütemény. (Aki végig követte a Kezdő cukrász blogot, már tisztában van ezekkel a kifejezésekkel.) Ezeket a készítményeket természetesen végig vettük az év során, be is mutattam őket itt a blogon.

Ezen kívül kötelezően mindenkinek készítenie kellett egy tányérdesszertet és egy dísztortát. Mivel rendkívül meleg szokott lenni így május végén, vizsga tájékán, nem tortát kell beburkolni marcipánnal, hanem hungarocellt. Így csak a marcipán olvadhat el. :/ Persze sokan nem marcipánt használtak, hanem K2-t vagy ehhez hasonló anyagot, amivel sokkal könnyebb, egyszerűbb bánni. Végül angolul vagy németül (ki mit tanult az év során), el kell mondani, hogyan készítettük a süteményt. Szóval itt a szakmai nyelv elsajátítását mérik, osztályozzák.

Személy szerint nekem sikerült egy könnyű tételt kihúznom. Citromtortát és Islert készítettem. A lapon csak az anyaghányadok voltak feltüntetve és nekünk ez alapján kellett tudnunk elkészíteni. A dísztortám nem lett a legszebb, de érzem is, hogy a marcipán és én nem vagyunk és nem is leszünk túl jó barátságban egymással a jövőben sem. Főleg nem 30+°C-ban. Minden mást szívesen csinálok. Valódi kedvenceim a péksütemények. Legyen kelt tészta vagy vajas tészta, még a forrázott tésztákat is szeretem készíteni. Kihívás számomra, hogy na úgy sikerül-e, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. És ha igen, az számomra egy igazi sikerélmény. :) 

Ezeket készítettem:

Aki minden alkalommal végigolvasta a bejegyzéseimet, illetve még próbálkozott is leírásaim alapján egy-egy sütemény elkészítésével, remélem sikerült tanulni tőlem valamit. Ha valaki később vagy csak most fedezte fel a blogomat, ne aggódjon, mert az összeset meg fogja tudni találni továbbra is a Gasztrostúdió.hu oldalon.

Köszönöm, hogy velem tartottál és végigkövetted kezdeti próbálkozásaimat, míg végül „valódi" cukrásznak nyílvánítottak (hivatalosan is). Persze tisztában vagyok azzal, hogy egy „papír" megszerzésével még nem válik „késszé" az ember(lánya). Ez számomra egy remek alapot adott, amivel elindulhatok és tovább fejlődhetek. Ha te is annyira szereted a sütik világát, mint én (bár ez relatív), egyszer végezz el egy cukrász tanfolyamot! Nem fogod megbánni!

U.i.: Több iskolát, egyetemet is elvégeztem és most jöttem rá, hogy mennyire ég és föld az, ha szenvedélyből tanulsz.